Mint egy kötött ékszer: a Yoke

Kate Davies munkája

No de mi az a YOKE? Yoke-nak nevezik a körbe kötött darabok: pulóverek, kardigánok, tunikák, poncsók kerek vállrészészét. Különösen az északi – shetlandi, izlandi, skandináv – mintáknál találkozhatunk ezzel a megoldással. Olyan formát képzelj el, mint egy kalap karimája vagy egy szabálytalan (illetve nagyon is szabályosan kialakított) körgyűrű, amely a munka nyaka felé szűkül, lefelé bővül.

Lehet színes a yoke (például Faire Isle motívumokkal, virágokkal, geometriai mintákkal díszítve), lehet csavart vagy bármilyen egyéb – csipke, levél, bagoly stb. – mintás is, de nem is muszáj feltétlen, hogy mintás legyen. Kate Davies könyve a yoke témáját járja körül: megismerhetjük belőle az eszkimók üveggyöngyös gallérját, a shetlandi fa és csillag motívumokat, olvashatunk interjúkat és portékat azokkal a meghatározó tervezőkkel, akik a yoke technikáját beemelték a modern kötésbe, divatot teremtve ezzel. És úgy nem mellesleg 11 gyönyörű modell leírását is tartalmazza a könyv.

Yokes – Kate Davies könyve ®Hával Judit

A Yoke egyaránt alkalmazható a lentről felfelé vagy fentről lefelé kötött munkáknál, mint amilyen a Birkin pulóver is.

A Yoke felénél tartunk ®Hával Judit

A próbakötéstől a karöltőig

Bár mostanában a szürke árnyalatait (sicc!) szeretem legjobban, mégis a fekete alap mellett döntöttem. A virágmintát a leírás szerinti színekben képzeltem el, azon vacilláltam csak egy kicsit, hogy a levél fehér legyen-e vagy zöld. Az időközben megérkező fonalak (a Jamieson and Smith által készített és forgalmazott 2ply Jumper Weight, igazi shetlandi gyapjú) nagyon tetszettek, különösen a világosabb és sötétebb korall és a napsárga. A kék is jól mutat a fekete alapon, és tulajdonképpen a zöld sem rossz, talán ez az egyetlen szín, ami nem lett beleszeretős.

Próbakötés ®Hával Judit

A feketéből 500 g-os kúpot vettem, mert így sokkal gazdaságosabb volt. A próbakötésnél viszont a Sheep Heid sapkámból megmaradt gombolyagot használtam, gondoltam, fekete-fekete, a színekre koncentráltam, azok izgattak igazán. A minta első soraiban jártam már, amikor feltűnt, a fekete fonal valahogy vékonyabb a színes gombolyagoknál, és nem is olyan bolyhos. Megijedés, próbakötés, mosás, szárítás. Kiegyenlítődött a különbség, de a kisördög csak ott bújkált… Megírtam az aggodalmaimat a gyártónak, amire megnyugtató választ kaptam: a kúpra csévélt fonal be van olajozva, mert így lehet felhasználni gépi kötéshez is. A munka elkészülte után alaposan be kell majd áztatni, kirúgja magát, és ugyanolyan lesz a vastagsága, bolyhossága, mint a gombolyagé. Most már értem. Huh. Nagykő.

A másik nagykő… A leírás szerint 26 szem és 40 sor adja ki a 10 cm-es négyzetet. Az én fonalamból a 26 szem kb. 11 cm lett, kicsit szélesebb tehát, amit egyébként nem bántam. A próbakötés magasságával pedig nemigen foglalkoztam. Mikor a yoke feléig jutottam, láttam, jó hosszú (magas?) már, kezdtem aggódni – nem fog-e nagyon lelógni, nem fog-e a könyökömig csúszni a pulóver hónaalja, nem fog-e “bekapni”, vagyis nem lesz-e túl szűk a yoke az újjához képest. Néztem a képeket az Instán, kinek, milyen fonalból hová esik a második levélminta (ha te is megnéznéd, itt a gyorslink: #birkinsweater), és méricskéltem az enyémet.

Végüls 28 cm-nél ért véget a minta (az eleje-közepén mérve a felszedett szemektől kezdve), és olyan 160 cm körül van a yoke körfogata. Még ekkor sem voltam teljesen nyugodt, de azért bizakodtam – reméltem, éppen jó lesz. A fonalat továbbra is imádtam, a színekkel pedig nem tudtam betelni.

Summa summarum, a próbakötést nem érdemes elsinkofálni, ahogy az Vég Anett  bejegyzésében is olvasható. A tervezésbe így is, úgy is bele kell fektetni az energiát, hát akkor már jobb az elején.

Tipp: a próbakötést azzal a tűvel kösd, amivel dolgozni fogsz. A különböző tűkön különbözőképp csúszik a fonal, ami bizony befolyásolja, mennyire lesz laza a kötés, vagyis hogy mekkora lesz a munkád.

No de kicsit előre szaladtam. A színes minta előtt még egy turpissággal meg kellett ismerkednem, a rövidített sorokkal.

Rövidített sorok

A pulóverek nyaka elől általában “kívágottabb”, mint hátul, amit körbe kötve plusz sorok beékelésével tudunk elérni. Ezek a plusz sorok az un. rövidített sorok. Angolul nagyon képletesen “wrap and turn” (teker és fordul) a technika megnevezése. Érdemes begyakroloni ezt a metódust – mondjuk ne pont fekete fonallal, ha rám hallgatsz –, mert sok mindenre használható (zoknikötésnél például a sarkot rövid sorokkal alakítjuk ki), és nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik.

Gyakorlásképp készíthetsz ilyen kis színes kígyókat maradék fonalakból, könyvjelzőnek. A minta ingyenes, itt találod.

Peke-peke munkája a Ravelry-n

Fotókat és írott instrukciókat Kutas Ágnes oldalán találsz, a Youtube-on is van egy csomó segédanyag. Ezen az oldalon  is találsz néhány szuperjó videót a témában, nekem (az angol stílus ellenére is) ezek segítettek a legtöbbet.

A Birkin pulóver nyakformája kialakításakor nyolcszor fordultam, négy sima és négy fordított sorral lett magasabb a háta közepe. A mosás előtt aggódtam kicsit, nem lett-e sok – ha újra kötném, kettő-háromnál nem fordulnék többet.

Kíváncsi vagy a folytatásra? Katt ide 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük